Dr. Pethes Tamás DLA építészmérnök a PTE Műszaki és Informatikai Kara (MIK) Építészeti Intézetének munkatársa, jelenleg az egyetem partnerintézményében, az MSU Denveren tanít
A munkahelye az az intézmény, ahol az iskolapadot koptatta, bár a diplomaszerzés után nem vezetett egyenes út az egyetemi katedrához. „Az egyetem elvégzése után jó néhány irodával és építésszel dolgoztam együtt, többnyire bedolgozóként. A 2008-as világválság idején végeztem el a doktori iskolát az Energiadesign tanszéken, majd nyolc éven keresztül voltam magánvállalkozó, leginkább dél-dunántúli építész tervezői munkákkal. Néhány éve tértem vissza az egyetemre, ahol a szakmai fejlődés és az oktatás miatt háttérbe szorult a magánpraxis – amit utólag nem bánok, mert így végre jobban tudok kapcsolódni a családomhoz.”
Az egyetemen megszerzett tudás és rendszerszemlélet azóta is végigkíséri a munkáját és a mindennapjait. Jó alapot adott, és segített felismerni, mennyi mindent kell megtanulnia még. „Boldognak és szerencsésnek érzem magamat, hogy azt csinálhatom, amit a mai napig szeretek; sőt azt is megválaszthatom, hogy mi felé szeretnék fordulni. Pécsen maradhattam, és egy kedves kis kádárkockában élhetek a feleségemmel és a három gyermekünkkel. A lakókörnyezetemben és a munkahelyemen is nagyszerű emberek vesznek körül – a barátaimról nem is beszélve. Jelenleg egyéves egyetemi kiküldetésen vagyunk az Egyesült Államokban a családommal, ami hatalmas kaland és nagy megtiszteltetés” – sorolja Tamás, mi jelenti számára a sikert.
A PTE-s szemléletet továbbvitte és igyekszik terjeszteni is azt. „Áthatott az építészeti, koncepcionális, elemző gondolkodás, valamint az a közvetlen és barátságos légkör, amit sokan kiemelnek a MIK kapcsán.” És hogy milyen emlékeket őriz az egyetemi éveiről? Mint mondja, későn érő típus, így többet is kihozhatott volna az intézmény nyújtotta lehetőségekből, de hőskorszaknak tartja azokat az éveket: tanúja lehetett az átalakulás kezdetének, mikor elkezdett kiválni, kiválasztódni a hallgatók közül a mai tanári gárda. Szinte csak a jóra emlékszik ebből az időszakból, amely szép és szabad volt, sok életre szóló barátot szerzett, valamint oktatókat is említ azok között, akik hatással voltak a szakmai életútjára. „Ha a tanulás az egyik hajtóerőd, akkor hosszú a sor, de három embert emelnék ki a kilencvenes évektől: Pap László kiapadhatatlan reneszánsz alkotó, még a főiskolán kezdtem el neki szabad kézzel rajzolni és a nagyobb munkáimat nagyrészt vele készítettem. Pelényi Margit kérlelhetetlen szakmaisága a mai napig a legmeghatározóbb alapélményem. Rohoska Csabát pedig senkinek sem kell bemutatni. Én is sokat köszönhetek neki, a mai napig barátom és mentorom.
Napjainkra ugorva pedig az egyetemi kollégáimnak szeretném megköszönni, hogy nap mint nap példát mutatnak és támogatnak a fejlődésben.”
Tamás számos barátságot őriz az egyetemi időszakból. „Az egyetemi barátok többsége Budapesten dolgozik – legalább évente van egy összejövetelünk. Alapvetően mindenki a saját életét éli, de ha kell, ott vagyunk egymásnak – egy telefon és ott folytatjuk, ahol abbahagytuk.”