13 éves korom óta tudom, hogy a tanítás a hivatásom

1997 júniusában szerzett diplomát az akkori JPTE-n fizika–francia szakon, de már hónapokkal azelőtt részmunkaidős fordítóként dolgozott a pécsi BIOKOM Kft.-nél, amelynek az önkormányzat mellett egy francia társtulajdonosa is volt. Két évig tanársegéd volt a Fizika Intézetben, aztán hosszú időre a BIOKOM-nál kötött ki: pénzügyi kontroller lett, majd a társaság K+F és innovációs feladataiért felelt. Kezdetben főleg a francia nyelvtudása, később a matematikai és műszaki ismeretei váltak fontossá, illetve az a rendszerszemlélet, amit a fizika szakon segítettek magas szintre fejleszteni. „A PTE TTK-n a 2000-es évek elején indult »Hulladékgazdálkodási technológus« felsőfokú szakképzésben kezdtem oktatni szakmai tárgyakat, amit 2013-tól már a PTE MIK kötelékében folytatok a mai napig, mindamellett, hogy a karon pályázati projektekkel foglalkozom – néha projektmenedzserként, néha megvalósítóként, néha pedig szakmai vezetőként.” Csabának sikerből is jutott bőséggel, aprók és nagyobbak is: például amikor Franciaországban egy francia úriember megkérdezte tőle, hogy francia-e vagy sem, mert akcentus nélkül beszéli a nyelvet; de amikor az országban elsőként sikerült egyetemi szintű, hivatalos képzésként megjeleníteni a tüzelőanyag-cella és hidrogéntechnológia szakterületet, azt is sikernek könyveli el. És az is fontos számára, hogy a munkáltatójától, a szervezet vezetőjétől megszámlálhatatlanul sok pozitív visszajelzést kap a munkája minőségét illetően. Az egyetemista lét – mint sokaknak – Csaba számára is meghatározó volt, mindkét szakon rendkívül jó tanárokkal és kutatókkal találkozott. „Hetyei Gábor tanár úr matematikát tanított a fizika szakos diákoknak. Egyszer, amikor egy 2 oldalas levezetés után megmutatta, hogy ugyanazt hogyan lehet fél oldalban is megtenni, elmondta, hogy

A francia szakon Kóbor Márta tanárnő adott ki feladatnak egy versfordítást, ami annyira absztrakt volt, hogy lehetetlen volt lefordítani: új verset kellett költeniük az eredeti hangulata alapján. „Ott tanultam meg, hogy sosem szavakat fordítunk, hanem jelentést, a mondat értelmét.” Bár ma Vér Csaba a Műszaki és Informatikai Karon dolgozik, korábbi képzőhelyeivel is kapcsolatban maradt. „Markáns esemény volt a karrieremben, amikor 2000 decemberében volt tanárom és kollégám, dr. Német Béla megkereste a BIOKOM ügyvezetőjét egy közös pályázat érdekében. Ekkor a cégen belül én még a pénzügyekkel foglalkoztam, de a személyes ismeretség okán én »nyertem meg« a projektet. Ez volt az a mozzanat, ami nélkül lehet, hogy nem vagy csak jóval később kerültem volna át a kutatás-fejlesztés és az innováció-menedzsment területére. A francia szakon tavaly felkértek vendégelőadóként néhány óra megtartására gazdasági, pénzügyi témákban. Azt is nagyon élveztem. Végül is 13 éves korom óta tudom, hogy a tanítás a hivatásom.”